2014. június 23., hétfő

Iggy Pop, a "punk atyja"

Az év nagy visszatérője


A PUNK-PAPA


A punk-rock igazi ősét, a punk atyját úgy hívják: Iggy Pop. Amikor fellép, első dolga, hogy levesse az ingét, és a közönség közé hajítsa. Ezután csak sajtfehér teste világít a színpadon. Aztán lábain tánccipőkkel- az egyiken fehéret, a másikon feketét hord- a pódiumról rajongói soraiba ugrik. Szakadt, kopott farmerján térdvédőt visel, ezen csúszkál összevissza a padlón, egyik rajongójának az ujjait belegyömöszöli a szájába, majd kiokádja, és akkor fölcsendül a dal – „Kidobom a taccsot tőled…”
Iggy Pop Detroit közelében született: akkor még Jim Osterberg volt a neve. Ő volt az első énekes, aki közönségét trágár szavakkal gyalázta. mint a mai punkdalnokok. Ámde mindez kerek tíz esztendővel ezelőtt történt. Iggy akkor a The Stooges együttesével kezdett. A zene mellett igyekeztek mással is szórakoztatni a közönséget: beugrottak a rajongók közé, hajuknál fogva ráncigálták a lányokat, ocsmányságokat kiabáltak. Jimmy üvegcserepekbe harapott, hogy vérző szájjal énekelhesse az Árnyék a mosolyodon-t, forró viasszal öntötte le magát, tűvel szurkálta a testét. Az őrült dervisnek nem kis sikere volt. Méghozzá nemcsak a közönség köreiben, hanem a popsztárok világában is: Davie Bowie egy dalában például emléket állított az Iggy Pop-legendának, és 1973-ban Iggyvel együtt dolgozott a „bolond ugráló”Raw Power című nagylemezén.
A nagylemez után azonban valahogy nem ment tovább a törékeny alkatú fiúnak. Nekifogott a dolgoknak, de minden balul ütött ki, míg aztán a heroin rabjaként Los Angeles egy speciális klinikáján kötött ki.
David Bowie azonban itt sem feledkezett meg róla- ismét felkarolta a lecsúszott jó barátot. 1977 tavaszán megint csak az ő segítségével jött létre Iggy Pop új albuma, A bolond (the Idiot), majd nemrég egy újabb nagylemez, az Életkedv (Lust for Life).

A zenerajongók azt állítják, hogy Iggy zenéje- akárcsak a show, amellyel a produkcióit fűszerezi – valamicskét finomodott, maga Iggy azonban úgy véli: „lényegében mégsem lett más”. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az általa megismert hóbortokat időközben hátára vette a punkhullám, és divatot csinált modorosságaiból. A hajdani mocskolódó ma a punkmozgalom bálványa, apja, mindene- ő az ős, akinek régi dalait a többi punk is szívesen énekli koncertjein, mint ahogy tette ezt például Johnny Rotten vagy a közelmúltban feloszlott Sex- Pistols. Iggy Pop tehát ismét az első sorban áll. A Rolling Stone című amerikai rock-magazin azt írta róla: „Ő az év nagy visszatérője”.

Előadói stílusa – az állítólagos finomkodás ellenére- mai is a régi. Törni, zúzni, a közönség közé ugrani, őrült mutatványokkal elkoptatni a térdvédőt, káromkodni, az önkínzás újabb és újabb látványos lehetőségeit kieszelni – ebből állnak Iggy Pop másfél órás koncertjei. 90 perc zenébe oltott horror. Ráadást soha nem ad.

(1978. április 7. – Magyar Ifjúság)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése