2015. július 14., kedd

Farnadi Ilonka rajzai a negyvenes évek női divatjáról

Magyaros hímzéssel díszített gyapjúpongyola. 
Divatos frizurák.

Világos gyapjúszövetruha.

(Új Idők - 1941. január 19.)

2015. július 13., hétfő

Hogy a dohányzás ne ronthassa el a randevút...


(Színházi Élet - 1925.)

Fehér lovat áldozni a Napistennek Budapesten 1925-ben

„A magyarság egyre hangosabbá váló óhaja a pogány magyar mithosz egyetemes rekonstrukciója”, 

mondotta Ács Tivadar bányaigazgató, aki az Országház-téren fehér lovat akar áldozni a Napistennek.

 
Ács Tivadar
Hétfőn délelőtt tíz órakor megszólalt az egyik szerkesztőségi telefon:
-          Halló! Színházi Élet?
-         Igen. Ki beszél?
-         Itt Ács Tivadar, az Enargit-bánya és kohóművek igazgatója. Kérem Kispest, Árpád-utca 3. szám alatti villámba ma egy munkatársat kiküldeni érdekes riport-ügyben.
-         Miről van szó, kérem?
-         Tegnap egy nagyon érdekes, szenzációs dologról beszélt nekem Baross János nemzetgyűlési képviselő – úgy gondolom, nagyszerű riport-anyag, amellyel érdemes foglalkoznia.
-          Azt hiszem, tudnak arról az urak, hogy minden szabad percemet az ősmagyar mithologia, a Napisten renaissanceának szentelem.

Bár nem hallottunk még róla, de azért teljes határozottsággal mondottuk a telefonba az „igen”-t.

-         Baross képviselő úr – folytatta tovább telefonon Ács, - aki most érkezett meg Angórából, elmondotta, hogy Mészáros Gyula egyetemi tanár, ásatásai közben rábukkant a fiatal török köztársaság székvárosa mellett a hetikáknak több száz évvel Krisztus születése előtt épült várára, amelynek homlokzatán orfirba vésett Napisten szobra áll. Ránk nézve azért szenzációs ez a lelet, mert a Napisten fején levő turi süveg alól három varkoncs lóg, ősmagyar az isten, ősmagyar ruhát, ráncos csizmát visel, s kezében mint a hatalom jelképét, fokost tart… Ha rám ér, ma este szívesen látom.


Baross János
Természetesen este 8 órakor megjelentem Ács Tivadar kispesti villájában. A falakon Feszty Árpád körképeinek másolata, ősmagyar fegyverek, párducbőrök, kürtök és egy preparált fehér lófej. Egyedüli bútordarabja a szobának egy széles kerevet, amelyet különböző állatbőrök takarnak. Ács a kereveten hevert, előtte papír: a pogány zsoltárt írta….


-          - Néhány év óta – kezdte a beszélgetést Ács direktor úr – a nemzet egységesítése az államhatalom egyik fő programpontja. De ez csak úgy lehetséges, ha a vallás tekintetében is sikerül az egységesítés. A most uralkodó és bevett vallások erre azért nem alkalmasak, mert egyik vallás vezetője sem egyezne a másik egyeduralmába. Ezért kell egy új vallás, de azért olyan, amelyben a magyar lélek megtalálja önmagát.
-          - Csak a pogány magyar mithológia renaissance-a következhetik, amely máris divatossá vált a világpolgár magyaroknál, Csokonay Vitéz Mihálynál, Ady Endrénél, Szabó Dezsőnél is megtalálhatjuk ezt a lelki folyamatot, amely a magyar kultúra emberét visszavezeti a Napisten imádatához.
-         -  Nálam a Napisten birodalma utáni vágy, (kérem nagy N-nel írja majd a Napistent – fűzte közbe - ) tudatosan jelentkezett, mert érzem a magyarság egyre hangosabbá váló óhaját, amely a pogány magyar mithosz egyetemes rekonstrukcióját hívja vissza. A magyarság, az igazi magyarok Koppány jogán visszakövetelik az igazi hitüket. Ezeknek a fajmagyaroknak állok az élére, tán „ilyennek álmodta napkelet” Bors vezért, aki, miként ősei az Azov partján, fehér lovat áldoz a Napistennek.

Ács Tivadar bibliájából
-          -Kedves direktor úr – szóltam közbe, - hogy képzeli el a fehérló-áldozást?

-          - Minden vallásnak megvan a főceremóniája. A pogány szertartásnak legszebb, mondhatnám pazarul theatrális része a fehérló-áldozás. Éppen ezért nagy tömegeket fog vonzani, miként 1912-ben az olaszországi katholikus templomokban bemutatott filmek, amelyek a katakombák keresztényeinek kínzását és felkoncolását vitte vászonra.
Lábass Juci
-         -  Úgy gondolom, a fehérló-áldozásra az Országház-tér a legalkalmasabb. A tér közepére jönne az áldozati hely, a Parlament lépcsőjén a zenészek és a táncosnők helyezkednének el. A fehérló-áldozás táncához a legszebb színésznőket kell alkalmazni. Lábass Juci nagyszerű jelenség volna, mint főtáncosnő.

-        Miért éppen Lábass Juci? – kíváncsiskodtam.

-         Mert a művésznőben van valami, ami a tömeget elragadja, lázba hozza, különösen a férfiakat és erre feltétlenül szükség van,

-         Mondja direktor úr, miért csak a férfiak vonzására van szükségük? – kérdeztem óvatosan.

-          A nőket még kötéllel sem lehet majd otthon tartani. először , mert az idegeik kielégítésére páratlanul alkalmas látvány a ló gyilkolása, másodszor meg azért, mert nem kell nékik elmenni a jósnőhöz, a grafológushoz, nem fontos, hogy mint mond a csízió, mert az augurok megmondanak a lóbelekből mindent, amire csak kíváncsiak.

­*

Gyorsan elbúcsúztam Ács igazgatótól. Nem érdekelt tovább a magyar mithológia, a Napisten renaissancea érdekében kifejtett buzgalma, sem az, hogy Baross János képviselő úr milyen szenzációs dolgokról csevegett neki. Az bizonyos, hogy a pesti fehé konflislovak már eleve tiltakoznak Ács direktor úr vallási ceremóniája ellen.


(Színházi Élet – 1925. november 29-től december 5-ig)

2015. július 7., kedd

Anekdota Ferenc Jószef császárról

A király 1883. évi szegedi útjáról jegyezték fel az alábbi kedves epizódot. Reggel nyolc órakor érkezett meg a király vonata Horgosra. A falu népe lelkes üdvözlésekkel fogadta a királyt. Az iskolásgyermekeket is mind odagyűjtötték az állomásra. Mikor a király feléjük közeledett, a gyerekek torkukszakadtából éljenezték, és valamennyien kezüket nyújtották az uralkodó felé. „Mit akarnak a gyerekek?”  - kérdezte Őfelsége Tisza miniszterelnöktől. „Meg akarják csókolni Felséged kezét” – válaszolta Tisza miniszterelnök. „Tessék” – mondta a király mosolyogva, és mindakét kezét odanyújtotta a gyerekeknek.

(Tolnai Világlapja - 1916. november 30.)