Fehér lovat áldozni a Napistennek Budapesten 1925-ben

„A magyarság egyre hangosabbá váló óhaja a pogány magyar mithosz egyetemes rekonstrukciója”, 

mondotta Ács Tivadar bányaigazgató, aki az Országház-téren fehér lovat akar áldozni a Napistennek.

 

Ács Tivadar

Hétfőn délelőtt tíz órakor megszólalt az egyik szerkesztőségi telefon:

-          Halló! Színházi Élet?

-         Igen. Ki beszél?

-         Itt Ács Tivadar, az Enargit-bánya és kohóművek igazgatója. Kérem Kispest, Árpád-utca 3. szám alatti villámba ma egy munkatársat kiküldeni érdekes riport-ügyben.

-         Miről van szó, kérem?

-         Tegnap egy nagyon érdekes, szenzációs dologról beszélt nekem Baross János nemzetgyűlési képviselő – úgy gondolom, nagyszerű riport-anyag, amellyel érdemes foglalkoznia.

-          Azt hiszem, tudnak arról az urak, hogy minden szabad percemet az ősmagyar mithologia, a Napisten renaissanceának szentelem.

Bár nem hallottunk még róla, de azért teljes határozottsággal mondottuk a telefonba az „igen”-t.

-         Baross képviselő úr – folytatta tovább telefonon Ács, - aki most érkezett meg Angórából, elmondotta, hogy Mészáros Gyula egyetemi tanár, ásatásai közben rábukkant a fiatal török köztársaság székvárosa mellett a hetikáknak több száz évvel Krisztus születése előtt épült várára, amelynek homlokzatán orfirba vésett Napisten szobra áll. Ránk nézve azért szenzációs ez a lelet, mert a Napisten fején levő turi süveg alól három varkoncs lóg, ősmagyar az isten, ősmagyar ruhát, ráncos csizmát visel, s kezében mint a hatalom jelképét, fokost tart… Ha rám ér, ma este szívesen látom.

Baross János

Természetesen este 8 órakor megjelentem Ács Tivadar kispesti villájában. A falakon Feszty Árpád körképeinek másolata, ősmagyar fegyverek, párducbőrök, kürtök és egy preparált fehér lófej. Egyedüli bútordarabja a szobának egy széles kerevet, amelyet különböző állatbőrök takarnak. Ács a kereveten hevert, előtte papír: a pogány zsoltárt írta….

-          - Néhány év óta – kezdte a beszélgetést Ács direktor úr – a nemzet egységesítése az államhatalom egyik fő programpontja. De ez csak úgy lehetséges, ha a vallás tekintetében is sikerül az egységesítés. A most uralkodó és bevett vallások erre azért nem alkalmasak, mert egyik vallás vezetője sem egyezne a másik egyeduralmába. Ezért kell egy új vallás, de azért olyan, amelyben a magyar lélek megtalálja önmagát.

-          - Csak a pogány magyar mithológia renaissance-a következhetik, amely máris divatossá vált a világpolgár magyaroknál, Csokonay Vitéz Mihálynál, Ady Endrénél, Szabó Dezsőnél is megtalálhatjuk ezt a lelki folyamatot, amely a magyar kultúra emberét visszavezeti a Napisten imádatához.

-         -  Nálam a Napisten birodalma utáni vágy, (kérem nagy N-nel írja majd a Napistent – fűzte közbe - ) tudatosan jelentkezett, mert érzem a magyarság egyre hangosabbá váló óhaját, amely a pogány magyar mithosz egyetemes rekonstrukcióját hívja vissza. A magyarság, az igazi magyarok Koppány jogán visszakövetelik az igazi hitüket. Ezeknek a fajmagyaroknak állok az élére, tán „ilyennek álmodta napkelet” Bors vezért, aki, miként ősei az Azov partján, fehér lovat áldoz a Napistennek.

Ács Tivadar bibliájából

-          -Kedves direktor úr – szóltam közbe, - hogy képzeli el a fehérló-áldozást?

-          - Minden vallásnak megvan a főceremóniája. A pogány szertartásnak legszebb, mondhatnám pazarul theatrális része a fehérló-áldozás. Éppen ezért nagy tömegeket fog vonzani, miként 1912-ben az olaszországi katholikus templomokban bemutatott filmek, amelyek a katakombák keresztényeinek kínzását és felkoncolását vitte vászonra.

Lábass Juci

-         -  Úgy gondolom, a fehérló-áldozásra az Országház-tér a legalkalmasabb. A tér közepére jönne az áldozati hely, a Parlament lépcsőjén a zenészek és a táncosnők helyezkednének el. A fehérló-áldozás táncához a legszebb színésznőket kell alkalmazni. Lábass Juci nagyszerű jelenség volna, mint főtáncosnő.

-        Miért éppen Lábass Juci? – kíváncsiskodtam.

-         Mert a művésznőben van valami, ami a tömeget elragadja, lázba hozza, különösen a férfiakat és erre feltétlenül szükség van,

-         Mondja direktor úr, miért csak a férfiak vonzására van szükségük? – kérdeztem óvatosan.

-          A nőket még kötéllel sem lehet majd otthon tartani. először , mert az idegeik kielégítésére páratlanul alkalmas látvány a ló gyilkolása, másodszor meg azért, mert nem kell nékik elmenni a jósnőhöz, a grafológushoz, nem fontos, hogy mint mond a csízió, mert az augurok megmondanak a lóbelekből mindent, amire csak kíváncsiak.

­*

Gyorsan elbúcsúztam Ács igazgatótól. Nem érdekelt tovább a magyar mithológia, a Napisten renaissancea érdekében kifejtett buzgalma, sem az, hogy Baross János képviselő úr milyen szenzációs dolgokról csevegett neki. Az bizonyos, hogy a pesti fehé konflislovak már eleve tiltakoznak Ács direktor úr vallási ceremóniája ellen.

(Színházi Élet – 1925. november 29-től december 5-ig)

Új utcanevek

A volt Sztálin úton a hosszú időre készített kőtáblák a házak mentén hevernek. Az utcának még nincs új neve. Eddig sokan Andrássy útnak hívták. A nép azonban új nevet adott a főváros egyik legszebb útjának. A Vörösmarty utca kereszteződésénél egy papírlapon ez áll: HŐSÖK ÚTJA.

A Bajcsy-Zsilinszky Endre útnál pedig ez: MAGYAR IFJÚSÁG ÚTJA.

Végre a nép ad nevet az utcáknak is.

(Egyetemi Ifjúság – 1956. november 1.)

Miről írnak a nyugati lapok?

A Figaro elemezve a magyarországi eseményeket, kiemeli a több pártrendszer fontosságát, és aláhúzza a

kormány nyilatkozatát, amelyben Gerőt és Hegedűst teszik felelőssé a vérontásért.

*

Az Aurore úgy véli, hogy a szovjet kormány vezetői a magyarországi eseményekkel kapcsolatban ellentétes állásponton vannak. Sepilov intervenciót javasol, Mikoján ellene van.

*

A Populaire vezércikkben foglalkozik a magyar forradalom visszhangjával. Élesen támadja a Pravda rágalmait elfogadó és terjesztő Humanitét és a Liberationt. 

(Egyetemi Ifjúság – 1956. november 1.)

Mindszenti József bíboros hercegprímás – szabad!

Mindszenti József bíboros hercegprímást kedden éjjel a rétsági honvédség egyik tiszti alakulata kiszabadította felsőpetényi rabságából, ahol három nap híján egy évet töltött. Ezzel véget ért Magyarország bíboros hercegprímásának immár nyolc éve tartó üldözése, rabsága. Szenvedéseinek véget vetett a győzelmes magyar forradalom.

Rétság község lakossága szeretettel üdvözölte Mindszenti Józsefet, akit a sok évi fogság sem tudott megtörni és az üdvözlésekre a következőket mondotta:

- Fiaim! Ott fogom folytatni, ahol nyolc évvel ezelőtt abba kellett hagynom!

A bíboros hercegprímás 20 percet töltött a rétsági plébánián és főpásztori áldását adta a megjelentekre, majd – rétsági értesüléseink szerint – Budapest felé folytatta útját.

A Bazilika harangjai éjjel két óra közül mintegy negyedórán át zúgtak a bíboros hercegprímás szabadulásának örömére.

(SZABAD SZÓ - 1956. október 31.)

Pesti utcán

Két fegyveres felkelő megállított egy teherautót, amelyen főleg fiatalok voltak. Egyikük elkezdte az igazoltatást, de társa türelmetlenül szólt rá:

- Ugyan, mit vacakolsz, tudhatnád, hogy tizennyolc év alatt mindenki megbízható!

*

A József körúton üresen tátong egy üzlet. Az árukat már rég elrakták a ház lakói, a kirakatban fityeg egy tábla: Önelszámoló bolt.

(Egyetemi Ifjúság - 1956. november 1. Csütörtök)

Szétlőtt tank az afrikai sivatagban

(1942. június 20. - Kis Újság)

Amikor hősökre volt szükség az újságokban...

Magyar hősök

A hősi kötelességteljesítés szép példáját nyújtotta Vadas Károly szakaszvezető. 1941. július 29-én Gruska Sannerejevka között egy orosz gépkocsioszlop ellen intézett bombatámadásban mint egyik bombázógépünk rádióvadásza és lövésze vett részt.

A bombatámadás végrehajtsa után gépünket két ellenséges vadászrepülő hátulról támadta meg. A nagy sebességgel közeledő és erősen tüzelő első ellenséges gépet Vadas Károly szakaszvezető azonnal tűz alá vette. Az első dob kilövése után megsebesült. Az ellenséges lövedék arcán hatolt be és nyakán is sebet ütött. Sebesülése ellenére Vadas Károly szakaszvezető folytatta a tüzelést. Újból dobot cserélt és ennek is kilőtte háromnegyed részét, amikor parancsot kapott a sérült gépből való kiugrásra. A gépből ejtőernyővel ugrott ki és eszméletlenül ért földre.

(1942. november 20.  - Magyarország)

Újabb hír a háborúból

BOMBATALÁLAT ÉRTE A TOWER ÉPÜLETÉT

London, november 9

(NST.) A német légi haderő a szombatra virradó éjszaka tovább folytatta támadásait Anglia ellen. A délkeleti partvidéken, valamint Kelet-Angliában számos német bombavetőgép jelent meg vadászgépek kíséretében. Ezzel egyidejűleg az angol légügyi minisztérium közli, hogy 15 angol gép elpusztult. Az éjszaka folyamán, mint az előző napokon, Közép-Anglia ellen is légitámadásokat hajtottak végre. Az angol rádió jelentése szerint Londonon és Közép-Anglián kívül az ország számos más vidékét is megtámadták a német repülők. A német légitámadások az angol rádió jelentése szerint röviddel naplemente után indultak meg.

Londonban most már hivatalosan is megerősítik, hogy az angol főváros légibombázása során súlyos bombatalálatok érték a világhírű Tower épületét és az ősi vártornyot erősen megrongálták.

(1940. november 9., szombat – ESTI KURÍR)

A nagy rejtély...

Eisenhower szerint lehetséges, hogy Hitler életben van

Hilversum, október 7.

(Reuter) A hilversumi rádió jelentése szerint a jelenleg Hollandiába tartózkodó Eisenhower tábornok Utrechtben így válaszolt az újságírók kérdésére, vajon valóban meghalt-e Hitler: „Eleinte úgy tartottam, hogy meghalt, de bizonyos okok arra engednek következtetni, hogy Hitler még életben van.” (MTI)

(1945. október 8., hétfő – Független Magyarország)

A szerelem a frontokon túl

Olaszországban is bevezetik a „frontesküvőt”

Róma, január 27.
A „frontesküvőt”, amelyet eddig Olaszországban nem engedélyeztek, most bevezetik, mégpedig helyettesítés útján. A vőlegénynek az anyakönyvezető előtt megbízottal kell képviseltetni magát, s az eskü szertartását a rádión közvetítik, hogy a katonavőlegény a messzeségből ily módon vegyen részt benne. Az első frontesküvőt a közeljövőben Nápolyban tartják meg.

(1942. január 28., szerda – Függetlenség)

Levelek a frontról - második világháború

Honvédeik üzennek…

Kedves levelet hozott a posta a Kis Újság szerkesztőségének. Vitéz honvédeink küldték a 131/17 c. számú tábori postáról. Arra kérnek bennünket, közvetítsük üzeneteiket hozzátartozóiknak. Őszinte örömmel és készséggel teszünk eleget a kérésnek. Vajha minden magyar házba, ahonnan szülők, hitvesek és gyermekek féltő szeretete és büszkesége kíséri hadbanálló fiainkat, minél több jó hírt tudnánk tőlük eljuttatni. Az üzenetek a következők:

Kovács Benjámin tizedes üzen Tiszacsegére menyasszonyának, Dercsényi Mancikának: Édesem ne aggódj, jól vagyok.

Demjén Sándor honvéd üzen Hajdúhadházára szüleinek és menyasszonyának, Nagy Juliskának: Ne aggódjatok kedveseim, jól vagyok.

Orosz Miklós Hajdúdorogra édesanyjának és testvéreinek ezt üzeni: Miattam ne aggódjanak, jól vagyok.

Mattyasovszky János Tiszacsegére üzeni szüleinek, hogy jól van.

Herbák István honvéd Egyekre feleségének és kisfiának küldi meleg üdvözletét és megnyugtatja őket, hogy jól érzi magát.

Katona János honvéd Balmazújvárosra ad hírt szüleinek és testvéreinek, hogy egészséges, és jól érzi magát.

Rós Antal Hajdúhadházára küld hírt anyjának és testvéreinek, öleli őket szeretettel, egészséges és jól érzi magát.

A 217/80. számú tábori postáról Erdélyi Lajos tizedes a maga és bajtársai nevében a következőket írja: Köszöntjük minden magyar testvérünknek mi, akik itt keleten értük, és legdrágább kincsükért, Magyarországért, valamint keresztény kultúránkért harcolunk. Ezúton köszönjük meg a budapesti Dugonits- utcai leányiskola VII. osztálya által címünkre küldött három darab szeretetcsomagot, amelyből minden bajtársnak jutott cigaretta és sütemény. Amikor a küldeményt szétosztottuk, szavakkal ki sem fejezhető meghatottság vett rajtunk erőt. Boldoggá tett bennünket az a tudat, hogy otthoni testvéreink abból a kevésből is, ami nekik van, nekünk is juttatnak. Kérem a szeretetcsomag gyűjtőit és küldőit, fogadják bajtársaim nevében is hálás köszönetemet, és kívánom nekik azt, amiért harcolunk: a szebb jövőt!

(1942. június 20. – Kis Újság)

Hidegháború=Űrháború

Pentagon- kísérlet új űrfegyverrel

A Pentagon augusztus végén kísérletet tervez olyan műholdromboló fegyverrel, amely képes megsemmisíteni minden, Föld körüli pályára állított űrlétesítményt – adta hírül a The New York Times.

A műholdromboló fegyver rendkívül nagy érzékenységű robbanófejjel felszerelt kétlépcsős rakéta. amely a szputnyik infrasugárzását észleli – írja a TASZSZ hírügynökség. A rakétát egy külön erre a célra felszerelt F – 15-ös vadászbombázóról indítják el, a Föld felszínétől 18 mérföld magasságban. A vadászbombázó különleges berendezéseinek felszerelése és a rakétáknak a vadászbombázóhoz való erősítése mindössze hat órát vesz igénybe. A feltételezések szerint a jövőben két rajt hoznak létre F-15-ös vadászbombázókból, fedélzetükön műholdromboló fegyverrel. Ezek állandó őrjáratot tartanak majd az űrben, teljes harckészültségben.

Az amerikai lap szakértőktől úgy értesült, hogy az új műholdromboló rendszer teljes előállítása több tízmilliárd dollárba kerül. Az űrfegyver kifejlesztése két évtizedig tartott. A kísérletek az utóbbi években gyorsultak fel, az után, hogy az Egyesült Államok megszakította a Szovjetunióval a kozmosz fegyvermentesítéséről folytatott tárgyalásokat. (TASZSZ)

(1983. augusztus 24., szerda – NÉPSZABADSÁG)

Az alkoholmentes italok előestéi - negyvenes évek

Alkoholmentes bor Svájcban

Jellemzően svájci kísérletről számol be a Bernben megjelenő Der Bund című svájci napilap. Svájci tudósok azzal foglalkoznak, hogy hogyan tudnának a szőlő terméséből alkoholmentes folyadékot készíteni. Megállapítják, hogy a szőlőtermés nagy részét nem gyümölcs alakjában fogyasztják az országban, sokkal hasznosabbnak találnák azonban, hogyha a kipréselt szőlőlé alkoholmentesen kerülne forgalomba. A kísérletek folynak. Az új folyadék készítéséhez azonban igen sok és drága technikai felszerelés szükséges. Egyelőre a szőlőtermés 2-3 százalékát használják fel ilyen módon. A berni absztinens szövetség támogatja természetesen elsősorban a terveket erkölcsileg és anyagilag egyaránt.

(1948. december 21. - Magyar Nemzet)