B.U.É.K. 1937-ből!

Egy pesti lány apróhirdetésben keres férjet

Fotó: Alberto Kellermann és
Seller Margit házasságot kötöttek.
(Halmi fotó)

Szívemből szeretném azt az embert, aki nekem sokat szenvedett életemben a házasság nyugalmát, csöndes boldogságot nyújtaná. Családom kitagadna, ha megtudná, hogy ezúton keresek egyelőre levelező partnert. Szüleim vidéken élnek, engem Pesten neveltek, 28 éves szőke leány vagyok, zongoratanárnői diplomám és kevés hozományom van. Boldog házasságot és kis gyermekeket szeretnék. Válaszokat „Murillo” jeligére a főkiadóba kérek.

SZÍNHÁZI ÉLET. 1937. 2.sz.

Farnadi Ilonka rajzai a negyvenes évek női divatjáról

Magyaros hímzéssel díszített gyapjúpongyola. 

Divatos frizurák.

Világos gyapjúszövetruha.

(Új Idők - 1941. január 19.)

Hogy a dohányzás ne ronthassa el a randevút...

(Színházi Élet - 1925.)

Fehér lovat áldozni a Napistennek Budapesten 1925-ben

„A magyarság egyre hangosabbá váló óhaja a pogány magyar mithosz egyetemes rekonstrukciója”, 

mondotta Ács Tivadar bányaigazgató, aki az Országház-téren fehér lovat akar áldozni a Napistennek.

 

Ács Tivadar

Hétfőn délelőtt tíz órakor megszólalt az egyik szerkesztőségi telefon:

-          Halló! Színházi Élet?

-         Igen. Ki beszél?

-         Itt Ács Tivadar, az Enargit-bánya és kohóművek igazgatója. Kérem Kispest, Árpád-utca 3. szám alatti villámba ma egy munkatársat kiküldeni érdekes riport-ügyben.

-         Miről van szó, kérem?

-         Tegnap egy nagyon érdekes, szenzációs dologról beszélt nekem Baross János nemzetgyűlési képviselő – úgy gondolom, nagyszerű riport-anyag, amellyel érdemes foglalkoznia.

-          Azt hiszem, tudnak arról az urak, hogy minden szabad percemet az ősmagyar mithologia, a Napisten renaissanceának szentelem.

Bár nem hallottunk még róla, de azért teljes határozottsággal mondottuk a telefonba az „igen”-t.

-         Baross képviselő úr – folytatta tovább telefonon Ács, - aki most érkezett meg Angórából, elmondotta, hogy Mészáros Gyula egyetemi tanár, ásatásai közben rábukkant a fiatal török köztársaság székvárosa mellett a hetikáknak több száz évvel Krisztus születése előtt épült várára, amelynek homlokzatán orfirba vésett Napisten szobra áll. Ránk nézve azért szenzációs ez a lelet, mert a Napisten fején levő turi süveg alól három varkoncs lóg, ősmagyar az isten, ősmagyar ruhát, ráncos csizmát visel, s kezében mint a hatalom jelképét, fokost tart… Ha rám ér, ma este szívesen látom.

Baross János

Természetesen este 8 órakor megjelentem Ács Tivadar kispesti villájában. A falakon Feszty Árpád körképeinek másolata, ősmagyar fegyverek, párducbőrök, kürtök és egy preparált fehér lófej. Egyedüli bútordarabja a szobának egy széles kerevet, amelyet különböző állatbőrök takarnak. Ács a kereveten hevert, előtte papír: a pogány zsoltárt írta….

-          - Néhány év óta – kezdte a beszélgetést Ács direktor úr – a nemzet egységesítése az államhatalom egyik fő programpontja. De ez csak úgy lehetséges, ha a vallás tekintetében is sikerül az egységesítés. A most uralkodó és bevett vallások erre azért nem alkalmasak, mert egyik vallás vezetője sem egyezne a másik egyeduralmába. Ezért kell egy új vallás, de azért olyan, amelyben a magyar lélek megtalálja önmagát.

-          - Csak a pogány magyar mithológia renaissance-a következhetik, amely máris divatossá vált a világpolgár magyaroknál, Csokonay Vitéz Mihálynál, Ady Endrénél, Szabó Dezsőnél is megtalálhatjuk ezt a lelki folyamatot, amely a magyar kultúra emberét visszavezeti a Napisten imádatához.

-         -  Nálam a Napisten birodalma utáni vágy, (kérem nagy N-nel írja majd a Napistent – fűzte közbe - ) tudatosan jelentkezett, mert érzem a magyarság egyre hangosabbá váló óhaját, amely a pogány magyar mithosz egyetemes rekonstrukcióját hívja vissza. A magyarság, az igazi magyarok Koppány jogán visszakövetelik az igazi hitüket. Ezeknek a fajmagyaroknak állok az élére, tán „ilyennek álmodta napkelet” Bors vezért, aki, miként ősei az Azov partján, fehér lovat áldoz a Napistennek.

Ács Tivadar bibliájából

-          -Kedves direktor úr – szóltam közbe, - hogy képzeli el a fehérló-áldozást?

-          - Minden vallásnak megvan a főceremóniája. A pogány szertartásnak legszebb, mondhatnám pazarul theatrális része a fehérló-áldozás. Éppen ezért nagy tömegeket fog vonzani, miként 1912-ben az olaszországi katholikus templomokban bemutatott filmek, amelyek a katakombák keresztényeinek kínzását és felkoncolását vitte vászonra.

Lábass Juci

-         -  Úgy gondolom, a fehérló-áldozásra az Országház-tér a legalkalmasabb. A tér közepére jönne az áldozati hely, a Parlament lépcsőjén a zenészek és a táncosnők helyezkednének el. A fehérló-áldozás táncához a legszebb színésznőket kell alkalmazni. Lábass Juci nagyszerű jelenség volna, mint főtáncosnő.

-        Miért éppen Lábass Juci? – kíváncsiskodtam.

-         Mert a művésznőben van valami, ami a tömeget elragadja, lázba hozza, különösen a férfiakat és erre feltétlenül szükség van,

-         Mondja direktor úr, miért csak a férfiak vonzására van szükségük? – kérdeztem óvatosan.

-          A nőket még kötéllel sem lehet majd otthon tartani. először , mert az idegeik kielégítésére páratlanul alkalmas látvány a ló gyilkolása, másodszor meg azért, mert nem kell nékik elmenni a jósnőhöz, a grafológushoz, nem fontos, hogy mint mond a csízió, mert az augurok megmondanak a lóbelekből mindent, amire csak kíváncsiak.

­*

Gyorsan elbúcsúztam Ács igazgatótól. Nem érdekelt tovább a magyar mithológia, a Napisten renaissancea érdekében kifejtett buzgalma, sem az, hogy Baross János képviselő úr milyen szenzációs dolgokról csevegett neki. Az bizonyos, hogy a pesti fehé konflislovak már eleve tiltakoznak Ács direktor úr vallási ceremóniája ellen.

(Színházi Élet – 1925. november 29-től december 5-ig)

Kebelkrém hirdetés!

(Tolnai Világlapja - 1916. november 30.)

Anekdota Ferenc Jószef császárról

A király 1883. évi szegedi útjáról jegyezték fel az alábbi kedves epizódot. Reggel nyolc órakor érkezett meg a király vonata Horgosra. A falu népe lelkes üdvözlésekkel fogadta a királyt. Az iskolásgyermekeket is mind odagyűjtötték az állomásra. Mikor a király feléjük közeledett, a gyerekek torkukszakadtából éljenezték, és valamennyien kezüket nyújtották az uralkodó felé. „Mit akarnak a gyerekek?”  - kérdezte Őfelsége Tisza miniszterelnöktől. „Meg akarják csókolni Felséged kezét” – válaszolta Tisza miniszterelnök. „Tessék” – mondta a király mosolyogva, és mindakét kezét odanyújtotta a gyerekeknek.

(Tolnai Világlapja - 1916. november 30.)